Gyászkísérés, veszteségfeldolgozás
Teljesen normális, ha azt érzi, hogy egyedül nem megy. Neveltetésünk, társadalmi kultúránk jelenlegi és régi berendezkedése sem támogatja a gyász, halál, eltávozás fogalmának és a hozzá kapcsolódó érzéseknek a nyílt megélést, a mindennapokba való behozatalát.
Sokunkat neveltek úgy, hogy azt mondták, a nagypapa "felköltözött, elaludt", és nem meghalt. Tették ezt azzal a szándékkal, hogy a mi fájdalmunkat könnyítsék, a megszakadt kapcsolatot pedig át tudjuk ültetni egy valóságos, de más dimenzióba. Megvan az ideje a szomorúságnak, a fájdalomnak és a tehetetlenségnek is a gyász ideje alatt.
Ezt azonban nem állt módunkban megtanulni.
A gyász mai világunkban és társadalmunkban sokszor még mindig tabu, nem beszélünk róla és segítséget sem kérünk, hiszen akkor gyengének és kiszolgáltatottnak tűnünk környezetünk szemében. Sokszor a gyász megélése, feldolgozása elmarad vagy szomatikus tüneteket okozva marad velünk.
A veszteség, bárkinek vagy bárminek az elvesztése óriási csapás számunkra, főképp, ha ez hirtelen, minden előzmény nélkül történik. Ha rokon vagy barát, egy munkahely, az egészségünk vagy egy biztosnak gondolt élettér az, ami egyszer csak megszűnik létezni akkor bensőnkben gyászfolyamat indul el.
A váratlanul bekövetkező eseményeknél gyakran először nem is szomorúság fog el minket, hanem szinte lebénulunk, nem is hisszük el, hogy ez velünk történt meg. Csak később, amikor realizálódik bennünk, hogy valóban mi vagyunk azok, aki ezt átélik, akkor bukkannak felszínre az érzelmek: fájdalom, szomorúság, tehetetlenség, vádaskodás, harag…
Az érzéseket sokszor azért is a háttérbe szorítva elfojtjuk, mert intézkedni kell, erősnek kell látszanunk, vagy egyszerűen csupán attól félünk, hogy teljesen összeomlunk és magunk alá temet a sok fájdalom, ha hagyjuk a felszínre törni.
Azonban sokkal könnyebb ennek a folyamatnak a megélése és feldolgozása, ha van valaki Ön mellett, aki segítséget, támaszt nyújt, aki megérti.
A folyamat célja, hogy a veszteséget megélt személy a megváltozott élethelyzetét elfogadja, megélje a fájdalmakat, és a számára legmegfelelőbb módon megnyugvással tudja folytatni életét.
A beszélgetések során, Ön elmondhatja a belsőjében dúló érzéseket, beszélhet a veszteségről, kétségeiről, félelmeiről, dühéről és a nehézségekről.
Egy válás vagy szakítás során is ezek az érzések merülhetnek fel bennünk: gyászoljuk a kapcsolatot, amibe annyi energiát fektettünk, ahol reményeink voltak, ahol csalódások értek minket és fáj a tudat, hogy vége, még akkor is, ha esetleg tisztában vagyunk azzal, hogy elkerülhetetlen volt a befejezés.
Gyászkísérőként nem tudom a fájdalmat megszüntetni, de segíteni tudok abban, hogy szégyenkezés nélkül felszínre kerüljön a kétségbeesése, keserűsége, gyásza. Ott tudok lenni az egyéni és a csoportos gyászfeldolgozási folyamat során kísérőként, csoportvezetőként is.
Lehet egyedül, csendben is várni, hogy múljanak az érzések, de jóval hatékonyabb segítséget kérni egy olyan szakembertől, aki a megértésre, a továbblépésre, egy új valóság felépítésére bíztatja Önt.
